Még ma is érzem a szombati futást az izmaimban. Hiába fájt minden porcikám csak az esti futásra tudtam gondolni. Tudtam, hogy a mai alkalom sem lesz könnyebb, de ez sem  tántorított el.

Nem is a futás volt a nehéz most sem, hanem inkább a levegővétel. Az orromon keresztül nem tudok rendesen levegőt venni, így a számon szoktam. Ezzel csak annyi a problémám, hogy olyan mintha égne a tüdőm tőle. Fáj minden levegővétel és hamar kifulladok, így többet sétálok, mint amennyit futok. De ez még csak a kezdet.

Remélem idővel jobb lesz.